Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Atomfelhőtlenül

2011.03.16

 

 

 

Atomfelhőtlenül – katasztrófa katarzis nélkül
 
Ahogy az első nagyon tavaszi napon ültem az udvaron a kihozott fotelban a náthámat süttetve a nappal, gyermekeim nekivetkőzött játszadozását figyelve megjegyeztem, hogy tényleg milyen isten-áldotta gyönyörű helyzetben vagyunk, csak megjött a Tavasz, és sehol egy atomfelhő az égen..
S minthogy aztán egész hétvégén a helyi valósággal voltam elfoglalva, megintcsak késve tudtam meg, hogy a túloldalról nem ilyen felhőtlen a boldogság: Japánban a valaha mért 6. legnagyobb rengés rázta meg a civilizációt, és – minthogy ez egy atomra épült civilizáció –, az atom-erő-műveket. (Előtte-utána képek, Utána képek...)
Ősszel a vörösiszap-áradat kapcsán azt írtam, hogy lám, ez az alumínium – és a modern civilizáció – ára; most ehhez hozzáteszem, hogy lám, ez a legtökéletesebb civilizáció (made in Japan) is milyen sérülékeny – sokkal sérülékenyebb, mint az emberek hite a modernizációban.
Legalábbis a rendszer önvédő mechanizmusa működik: ahogy látom, nem mondatik ki ez a rendszerszerű sérülékenység, és nem mondatik ki, hogy az atomenergia azért kell, hogy legyen mit pocsékolni, nem mondatik ki, hogy az emberi-emberséges élet fenntartásához sokszorta kevesebb energia is elég lenne. Amihez ez a (túl)sok energia kell, az az egyre gyorsuló növekedés. És nem mondatik ki, hogy e mohóság miatt a Természethez igazított élet lehetősége is elveszik.
Erre nagyon vigyáznak a politikusok, közgazdászok, újságírók  – de nem tudom belinkelni a Greenfo franciaországi tudósítását, mert időközben elment az áram, s ezeket a sorokat már egy gyertya mellett írom a laptopba… Egyre gyorsulva hullik atomjaira ez a civilizáció; de ez nem mondatik ki, mert a jelenlegi rendszerben mindannyian az öngyilkosságunkból élünk. Legalábbis akinek fizetett állása van.
2010.03.15.22:40, Nagykörű
 
utóirat (Új nap – új áram – új sültgalamb):

Mesélik, hogy egyszer, amikor Brúszvilisz megmentette a wilágot, és a meteor szétrobbantása után visszatért, a film utolsó ütő poénjának az volt a tartalma /üzenete, hogy a főhős végre újra hátradőlhet, és csinálhat végre nyugodtan egy adag sültkrumplit, hiszen ügyesen megmentette a wilágot – katarzis nélkül. Végre.

 

"Nem hiszem, hogy le tudnánk vagy le kellene mondanunk az atomenergiáról, amely, ha figyelünk a biztonságára, jó energia" - válaszolta a Zöldeknek a környezetvédelmi miniszter. (Greenforrás)

Én sem hiszem.

De legalább mondjuk ki, h. ez az út a pusztulás útja. Hogy ne csodálkozzanak a Hallgatók (és a beszélők), amikor azt mondjuk, h. ez egy hamis világ - a fenntarthatóság, az élet szempontjából.

 

"Japánban még egy felhőkarcoló sem dől össze a hatalmas rengésben..." - mondja az MNO vezércsikkje.